Nagyvilág

„A jobb élet reményében jöttem el Magyarországról, és hihetetlen, hogy ettől kell rettegni” – Angliában élő magyarok a párizsi terrorról

Számolnak-e a londoniak és a Londonban élő magyarok egy esetleges terrortámadás lehetőségével? Akiket mi kérdeztünk, igen.

David Cameron brit miniszterelnök a pénteki párizsi terrortámadás után beszélt arról, hogy az elmúlt félévben a brit titkosszolgálatok hét terrortámadást hiúsítottak meg a szigetországban.

Éppen tíz éve, 2005. július 7-én követték el a brit fővárosban az első, és az eddigi egyetlen terrortámadást, ami muszlim öngyilkos merénylőkhöz köthető. A reggeli csúcsban három bomba robbant a metrókon és egy egy emeletes buszon. 52-en haltak meg a támadásokban, és több mint 700-an megsérültek.

Pár héttel később újabb akciókat kíséreltek meg, de azok meghiúsultak, vagy nem okoztak sérülést.

Két éve, 2013 májusában pedig Lee Rigbyt, egy szolgálaton kívüli katonát mészárolt le a nyílt utcán két szélsőséges. Állításuk szerint a késes merénylettel akartak bosszút állni a brit katonai erők által meggyilkolt muszlimokért.

Sajtóhírekben persze időről időre olvasni leleplezett és megakadályozott terrorakciókról, letartóztatott és bíróság elé állított szélsőségesekről, de a 7/7 bombarobbantás óta hasonló jellegű összehangolt támadás nem történt Londonban.

Azonban a legutóbbi párizsi események megkongatták a vészharangokat a brit fővárosban élőknél is. Londoniakat kérdeztünk, mit gondolnak a múlt heti eseményekről, és hogy számítanak-e hasonlóra Londonban is.

Az angliai magyarok közül is sokan vélekednek hasonlóan.

Elképzelhetőnek tartom, hogy a  következő célpont London lesz, és sajnos azt is elképzelhetőnek tartom, hogy itt élő szélsőséges, valószínűleg második generációs brit fiatalok követik el. A kívülről jövő támadás kicsit nehezebb, lévén Schengenen kívül esik, akár a reptereken, akár a Csalagútnál határellenőrzés van” – írta a 24.hu Angliai Magyarok oldalának a Kelet-Londonban élő Ildikó.

A magyar nő a tíz évvel ezelőtti öngyilkos merényleteket hozza fel példának.

Pár ismerősöm mesélt arról, hogy utána sokan napokig, hetekig nem mertek buszra ülni, illetve minden neszre összehúzták magukat az utcán. Tartok attól is, hogy a párizsi eset miatt minden muszlimot egy kalap alá vesznek, ami viszont rengeteget ártana.”

A fiatal nő szerint nem elképzelhetetlen, hogy Londonban is hasonló módszerekkel követhetnek el támadásokat a jövőben, mint Párizsban.

Mivel a  párizsi robbantások szórakozóhelyeken illetve olyan helyeken voltak, ahol az emberek jól érzik magukat, nem tartom kizártnak, hogy itt is ilyen helyekre koncentráljanak. Másik opció a tömegközlekedés. Óvintézkedéseket egyelőre nem teszünk, de kicsit nyitottabb szemmel járunk az utcán.”

 

Fotó: AFP / Adrian Dennis
Fotó: AFP / Adrian Dennis

Az Angliában dolgozó Éva a politikusok elhibázott döntéseiről beszél.

Azt gondolom a történtekről, hogy várható volt sajnos, és félek, hogy ez még csak a kezdet, és igen, London is potenciális célpont lehet. 10 éve kint voltam Párizsban, amikor a Bobigny gyújtogatások történtek. Az indíték más volt, de lett volna okom a félelemre, viszont valahogy mégsem féltem. Az ember egészen addig nem hiszi el, hogy ez vele is megtörténhet, amíg nem szembesül vele. Ennek ellenére most sem félek, mert nem lehet félelemben élni, és amit a titkos szolgálatok nem tudnak kivédeni, azt mi egyszerű polgárok sem fogjuk tudni. Igen benne lesz a levegőben még sokáig, valahol mélyen ott van a félelem… Jó lenne, ha az érintett politikusok tanulnának belőle, mert egyértelműen az elhibázott döntéseik állnak a cselekmények hátterében, de erre most nem térnék ki, sajnos már nem hozza vissza az ártatlan embereket. RIP.”

Balázs nemrég költözött Nagy-Britanniába – de őt sem lepték meg a történtek. Szerinte a terroristák, vagy, ahogy ő nevezi, az „ellenség” mindenhol ott vannak.

Tudtuk, hogy itt vannak. Évek óta tudjuk. Tudja mindenki. Éppen ezért számomra nem is a meglepetés, vagy a megdöbbenés volt az első, hanem a gondolat, hogy: “elkezdődött”. Mint amikor az ember egy beváltott ígérettel találkozik, csak a különbség az, hogy itt az ígéret a borzalomról és a rettenetről szólt.

Ennek ellenére a félelemnek és óvatosságnak szerinte nincs sok értelme.

Ha félsz, akkor már félig halott vagy – tartja egy mondás is. Én magam is ezt vallom. Óvatosabb sem vagyok, hiszen semmi értelme. Egy bomba éppen úgy ott lehet egy diák-forma fiatal hátizsákjában, mint ahogy ott lehet egy babakocsi aljában is. Egy pisztoly elfér egy retikülben, egy gépkarabélyt remekül el lehet rejteni egy felöltő alatt. Pókerarcot vágni bárki tud, akárhol lehet akármilyen gyilkoló eszköz, és ezt észrevenni, laikusnak – de talán meg profinak is – lehetetlen. Persze, belegondoltam már, hogy mi lenne ha, de nem tudom…

Egy másik olvasónk, Edina ezt írta:

Én személyesen nagyon félek, hiszen London amúgy is hírhedt a bűncselekmények magas számáról. Főleg azért félek, mert a férjem a belvárosba jár dolgozni metróval és busszal, és sose tudni, mikor mi történhet, ami nagyon szomorú. A jobb élet reményében jöttem el Magyarországról, és hihetetlen, hogy ettől kell az embernek rettegnie. Nem is beszélve a kislányunkról, akit elmondhatatlanul féltek!! Remélem, jobbra fordul a helyzet globálisan, és a szívem szakad meg az érintettekért az egész világban!!

Londonban egyébként kedden játszik barátságos mérkőzést a francia és az angol válogatott. A franciák a történtek ellenére nem mondták le a mérkőzést. A brit szervezők és a hatóságok arra figyelmeztetnek, hogy a szokásosnál jóval nagyobb készültség lesz, és fegyveres rendőrök is járőröznek majd a környéken. A meccs 8 óra előtt néhány perccel kezdődik a Wembley stadionban – mindkét csapat úgy nyilatkozott, ez nem egy szokványos sporttalálkozó lesz, a lényeg ma este nem a játékon, hanem a megemlékezésen lesz.

Olvasói sztorik