angliai-magyarok
Anglia (Array)

„Kifizetünk mindent, emellett félre is tudunk tenni, és segítjük az otthoniakat”

Erdélyi Angelika
Erdélyi Angelika

londoni tudósító. 2015. 07. 16. 20:01

Vajon még többen vándorolnak-e ki Angliába és vajon még többet keresnek-e majd az angliai magyarok a következő években? Vagy a brit pénzügyminiszter egyik kezével ad, a másikkal elvesz? Kint élőket kérdeztünk.

George Osborne múlt héten jelentette be a nemrég megalakult, tisztán konzervatív brit kormány következő öt évre kitűzött költségvetési terveit.

Első hallásra talán megüthette a wow-faktort, hogy a minimálbért 2020-ig csaknem 30 százalékkal növelnék a Toryk. A jelenlegi 6,50-es órabért jövő áprilistól 7,20 fontra, 2020-tól pedig 9-re emelnék – 25 éves kor felett.

Minimálbér helyett pedig úgynevezett „living wage”-nek hívják majd, amelynek bevezetéséért az elmúlt években néhány szervezet és a Munkáspárt is kampányolt. Ez az a legkevesebb összeg, amiből valójában meglehet élni – és ami jelenleg pár fonttal magasabb a mindenki számára kötelező nemzeti minimálbérnél. Korábban nagyjából ezer brit munkáltató vállalta, hogy a „living wage”-t fizeti alkalmazottainak.

A névváltoztatás a brit pénzügyminiszter részéről tulajdonképpen politikai gesztus – igaz, ha a tervek életbe lépnek, a cégeknek kötelező lesz a megemelt összeget fizetni a munkásoknak.

Emellett megemelik azt a jövedelemhatárt is, ami után nem kell adózni – jelenleg ez évi 10600 font, jövő áprilistól ezt 10800, 2017-től pedig 11 ezer fontra növelik. Azaz aki ennél kevesebbet keres, annak egyáltalán nem kell személyi jövedelemadót fizetni.

Fotó: Getty Images/Tolga Akmen

Persze ez csak a mérleg egyik oldala – a másikba már nem annyira kecsegtető dolgok kerültek. Sokan azért kritizálták a költségvetési tervezetet, mert amit Osborne fizetésemelésként az egyik kezével ad, azt a másikkal elveszi. A cél ugyanis 12 milliárd fontos megtakarítás a szociális juttatásokon a mostani kormányzati ciklus alatt.

Négy évre befagyasztják például a munkához kötött segélyeket, és a változások között szerepel az is, hogy a gyermekek után járó adójóváírást csak két kiskorú után lehet majd igénybe venni.

Ez utóbbi eddig minden gyerek után járt, és a családi jövedelemtől függően akár évi 2780 font (több, mint 1,2 millió forint) is lehetett fejenként. Vagyis ha öt fia vagy lánya van egy párnak, akkor eddig mind az öt után megkaphatta az összeget. A brit Mirror nevű napilap beszámolója szerint ezt limitálják 2017 áprilisától két gyermekre, de csak új igénylők esetén. A brit adóhatóság adatai szerint jelenleg 870 ezer család kapja ezt a kedvezményt több mint két gyerek után.

Az enyhén szólva is bonyolult változások között szerepel még a lakhatási támogatás megvonása a 18 és 21 év közöttiektől, illetve annak a jövedelemhatárnak a megfelezése, amivel még a jövedelemkiegészítő adójóváírások teljes összegét igénybe lehetett venni. A részletekről bővebben itt olvashat.

Csökkentik az egy évben családonként kapható segélyek maximális összegét is, ami most 26 ezer font. 2017 áprilisától ez a limit 23 ezer fontra csökken Londonban, és 20 ezer fontra azon kívül.

A Cheltenhamben élő 32 éves Roxy és párja kétkedve fogadták a brit pénzügyminiszter bejelentéseit, de próbálják optimistán látni a jövőt.

„Ez a terv most szépen hangzik, hiszen, ki ne vágyna magasabb fizetésre! A projekt megvalósulásáig azonban vissza van még 5 év, sok minden változhat….de, legyen így! Jelenleg a mi órabérünk is a minimálbér összege, így egyértelműen érintettek vagyunk a kérdésben. A havi keresetünk így is elég mindenre. Kifizetjük az albérletet, a rezsit, megvesszük a kaját, és emellett félre is tudunk tenni, illetve segítjük az otthoniakat” – magyarázza a magyar lány.

Roxyék három éve hagyták el Magyarországot, ahogy fogalmaz, mindketten a „gyorsétterem bizniszben” helyezkedtek el – ő jelenleg pizzát süt, párja pedig pizzát szállít.

„Mindketten a harmincas éveink elején járunk, főiskolai diplománk van. Otthon a média és a szociális szféra ágazataiban dolgoztunk. Eleinte tele voltunk álmokkal, tervekkel. Aztán egyre kevésbé hittünk a mesében, és jött a válság is. Ha elvesztetted a munkád, szinte lehetetlen volt újat találni. Protekció nélkül meg pláne, de szerintem ezt mindenki ismeri. Aztán jött a közmunka. Ha volt munkád, akkor meg trükköztek a bejelentéssel, csúszott a fizetés, gyakran hónapokat!!!, úton-útfélen hülyének néztek. Minden egyre kilátástalanabbnak tűnt, így végül “nincs mit veszítenünk” alapon megszületett a döntés: irány külföld.”

Egy csendes nyugat-angliai kisvárosban kötöttek ki.

„Itt az árak a vidéki léthez mérten talán kissé magasabbak (ez leginkább a lakhatásra igaz), de Londonnál mindenképp olcsóbb hely…A kezdeti nehézségek, és némi “szívás” után, mára elmondhatjuk, hogy itt kint, Angliában végre egy stabil, és kiszámíthatóbb jövő áll előttünk.”

Ezért is tekintenek várakozásokkal a minimálbéremelés elé, igaz, szerintük biztosan lesznek olyanok, akiknek jelentősen megcsappan majd a bevételük a segélyek csökkentése miatt.

„Azt hiszem, ez nem igazán érint minket. Eddig semmilyen szociális támogatást nem vettünk igénybe, simán csak megdolgozunk a pénzünkért. Az viszont nem kétséges, hogy a segélyek befagyasztása meg fog viselni pár réteget…Kérdés, hogy lesz-e kettős mérce, vagyis a bevándorlókkal szigorúbbak lesznek-e, mint az őslakosokkal. Illetve, hogy a minimálbér “drasztikus” emelése mögött van-e olyan szándék, hogy a brit alsó-középosztály tagjait, azok közül is a jellemzően megélhetési gyerekvállalásos, benefites, council flat-es, képzetlen, tanulatlan réteget visszavezessék a munka világába. Akik gyakran arra való hivatkozással nem mentek el dolgozni, hogy a mindenkori minimálbért túl alacsonynak találták…”

A 28 éves Detti, aki 2010-ben érkezett Angliába szintén egy jobb élet reményében, tőlünk hallott a tervezett változtatásokról.

„Otthon fodrászként dolgoztam, és itt is sikerült a szakmámban elhelyezkedni. Azóta már a belvároshoz közeli menő fodrászatban dolgozom mint senior stylist. Lényegében a több kereseti lehetőség miatt hagytam el az országot, és a karrierépítés reménye miatt. Azóta lett családom is, a másfél éves kislányommal lakunk Leytonban, kelet Londonban. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy felemelik a minimálbért és csökkentik a segélyeket, így legalább motiválják, ösztönzik a lakosságot, hogy dolgozzanak, és még jól is kereshetnek. Engem is érint a dolog, úgyhogy örülök a tervezett emelésnek.”

Detti szerint a brit kormány jól teszi, hogy megszorításokat tervez a segélyekkel kapcsolatban.

„Itt már boldog-boldogtalan segélyen van, az angolok egy jelentős része is, és így legalább kiszűrhetik az úgynevezett ‘benefit csalókat’. Engem ez nem érint, mivel dolgozom, és csak az alap child benefitet kapom, meg a tax creditet veszem igénybe.”

Rita tíz éve él Angliában, és bár párjával mindketten egyéni vállalkozóként dolgoznak, azért követik a történéseket – és a lány nem nagyon hisz a politikusok ígéreteiben.

„Csak remélni tudom, hogy itt nem úgy fogják csinálni, mint otthon. Emelik a fizetéseket, és minden mást is. Sőt, az adó is több lesz szerintem emiatt, így én azt gondolom, nem lesz jobb a változás.”

Rita azt mondja, ők sem vesznek igénybe szociális juttatásokat Nagy-Britanniában, de így is jobban élnek ott, mint Magyarországon. Bár keményen meg kell dolgozni a pénzükért, nem terveznek hazamenni.

„2005. július végén érkeztem Angliába egy jobb és könnyebb élet reményében. És amit szerettem volna, valóra is vált. Egy szállodában kezdtem el dolgozni, és ott ragadtam 9 évre. Szerettem ott dolgozni, de 9 év elég volt. Nem volt magánéletem, szerettem volna egy kicsit élni már. Ezt arra értem, hogy hosszú évekig estére jártam dolgozni, és szinte sosem volt szabad hétvégém vagy ünnepnapok. Van egy kisfiam, aki itt született és itt is jár már iskolába. Szeretünk itt élni, és nem hiszem, hogy egyszer haza fogunk menni. A párom vízszerelő, és vállalkozóként dolgozik. Ami itt sokkal egyszerűbb, mint otthon.”

De vajon kiket érint majd előnyösen vagy hátrányosan George Osborne legújabb csomagja? A brit pénzügyminiszter – összhangban a már jó ideje szajkózott Tory-politikával – a múlt heti bejelentéskor hangsúlyozta, hogy egy olyan országot szeretnének létrehozni, amelyben „magasabbak a jövedelmek, alacsonyabbak az adók és a jóléti ellátások”.

Elemzők szerint a változásokkal így vagy úgy érintett családok száma százezres nagyságrendű lehet Nagy-Britanniában. Elsősorban a gyermekesek járhatnak rosszabbul, közülük is az egyedülálló szülők vagy az olyan háztartások, ahol csak az egyik fél dolgozik. A brit Resolution Foundation szerint pedig a gyermektelen, alacsony jövedelmű családok lehetnek a kedvezményezettjei az új szabályoknak.

Közben egy másik londoni kutatóintézet, a National Institute of Economic and Social Research arra figyelmeztet, hogy a megszorítások akár a visszájukra is fordíthatják a sokat hangoztatott konzervatív bevándorlás-politikai célokat. Nem csökkenteni, hanem esetlegesen növelni fogják az Egyesült Királyság vonzerejét a kelet-európai uniós migránsok számára.

Jonathan Portes elemző szerint ugyanis a 2004-ben csatlakozott országokból érkezők többsége szakértelmet alig igénylő, alacsony fizetéssel járó munkát vállal, és nagyrészük kezdetben nem jogosult az adójóváírásra sem, mert általában egyedülállók és gyermektelenek. Persze később aztán családot alapítanak Angliában, és ugyanazokat a kedvezményeket igényelhetik, mint a britek, de a statisztikák azt mutatják, hogy az első két évben kevesebb, mint tíz százalékuk igényel jövedelemhez kapcsolódó segélyeket.

Fotó: Europress/Jeff Pachoud

Portes tehát arra mutat rá, hogy míg a kereseti lehetőségek döntő szerepet játszhatnak a bevándorlók angliai munkavállalásában, addig valószínűleg az adókedvezmények kevésbé. Így a tervezett minimálbérnövekedés akár oda is vezethet, hogy az eredeti szándékok ellenére még több uniós munkavállaló jöhet a szigetországba, csökkentve ezzel az alacsony jövedelmű, gyermekes brit családok munkavállalási esélyeit és kedvét.

Az elemző tovább megy, mondván, hogy mivel a minimálbéremelés 25 év felettiekre vonatkozik, a munkáltatók valószínűleg ennél fiatalabb munkaerőt akarnak alkalmazni a jövőben, hogy olcsóbban megússzák. Portes úgy logikázik, hogy mivel a Kelet-Európából érkezők jelentős része 25 év alatti, megint csak nekik állhat a zászló – ha a brit munkaadók sok fiatalt vesznek fel financiális okokból.

Ugyan beismeri, hogy az elemzés spekulatív, de konklúzióként megállapítja, hogy nehéz nem észrevenni, hogy a tervezett változtatások összességében vonzóbbá teszik az Egyesült Királyság munkaerőpiacát az alacsonyan fizetett uniós munkavállalóknak, őket pedig a brit munkaadóknak.

vissza a címlapra

Kommentek

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.